A „gondolatjel” trükk

Apróságnak tűnik, de nagyon fontos a jó benyomás eléréséhez.

Egy "trükköt" osztanánk meg, amellyel elérhető, hogy az írásunk olyan legyen, amelyet a „megcélzott” kiadó nem dob vissza pusztán formai okokból. A jó történet elengedhetetlen, mert legyen bármilyen tökéletes a külcsín, ha nincs belbecs. Fontos a helyesírás is, mert bizalmat kelt a szerkesztőben, amikor kézbe veszi az írást. Ám sokan nem tudják, hogy mire a „legháklisabbak” a szerkesztők, korrektúrázók: a gondolatjelekre.

Igen, a gondolatjel az az írásjel, amit a legtöbben egyszerűen nem jól használnak, és ez bizony olyan galibákhoz vezet, amely hosszabb írásoknál sok-sok pluszmunkát ad annak, aki a szöveggel foglalkozik. Márpedig a gondolatjel elengedhetetlen a szöveg központozásához, így a párbeszédekhez is.

A legtöbben a gondolatjelet egyszerű kötőjellel vagy mínuszjellel helyettesítik, ám ez rendkívül zavaró lehet néha. Mivel a kötőjeleket például a legelterjedtebb szövegszerkesztő program, a Word felsorolás kezdetének veszi sor elején, így egy rosszul megírt párbeszéd az alábbi módon néz ki:

Pedig helyesen így kellene kinézzen a párbeszéd.

(Weboldalon nem tűnik fel a különbség, ezért mutatjuk be a Word formátumot.)

Az ok egyszerű: Egyrészt a gondolatjel nyomtatásban egy picit szélesebb karakter, mint a kötőjel, másrészt a kötőjellel kezdett mondatokat a Word listajeles felsorolásnak értékeli (ha nincs külön kikapcsolva ez a funkció). Mivel aki keveri a két írásjelet, az a Word funkciók kikapcsolásával sincs mindig tisztába, ezért egy sok párbeszéddel megtűzdelt írás inkább kelti bevásárlólista hatását, mint a szereplők kommunikációjára utaló szövegrészt.

Mi a teendő, egyáltalán hogyan lehet gondolatjelet írni Wordben?

Először szokatlan, de nagyon gyorsan rááll az ember keze, mert legegyszerűbben úgy lehet a „makacs” gondolatjelet leírni, hogy egyszerre nyomjuk le a „CTRL” + „-” (vagyis mínuszjel) gombokat. Így azonnal megjelenik a hőn áhított karakter: „–”. (Weboldalon nem tűnik fel a gondolatjel szélessége)

A másik probléma ugyanezzel a jellel párbeszédeknél – amely szintén sok felesleges munkát ad a szövegfeldolgozásnál –, amikor a szöveget kezdő gondolatjel után nem ír szóközt a szerző. Például:

–De jó, hogy gondolatjel van a mondat elején!

–Igen, de mennyivel jobb lenne, ha szóköz követné.

Helyesen így nézne ki a szöveg:

– De jó, hogy gondolatjel van a mondat elején!

– Igen, és mennyivel jobb, hogy szóköz követi.

Természetesen a gondolatjel használata ennél sokkal bonyolultabb, és néha nehéz eldönteni egyes helyzetekben, hogy mi a helyénvaló, ám az előbb felsoroltak a legproblémásabbak és azok, amelyek leggyorsabban meggyőzik a döntéshozót arról, hogy félretegye dédelgetett írásunkat.