A véleménycikk a szabad véleménynyilvánítás egyik eszköze. A szerző véleményével a kiadó nem ért feltétlenül egyet, de csupán a következő okokból távolítja azt el:
- egyértelműen illegális tartalom (gyermekpornográfia, gyűlöletbeszéd stb.)
- egyértelműen törvénybe ütköző tartalom (kábítószerkereskedelem, gyilkosságra és jogellenes cselekedetre való felbujtás stb.)
- ha a fenti két kategóriába nem esik a tartalom, de a jogtalanságáról hatósági végzés születik
- amennyiben a tartalom a Marsbook kiadónak anyagi vagy erkölcsi érdeksérelmet okozhat
- konkurensnek ítélt cégek, vállalkozások reklámanyaga
Amikor a buborék életre kel
...avagy vedd magadra!
Úgy tűnik, hogy a „Buborékember” sikere nem mindenkinek szimpatikus, amire példa a napokban kapott levél. A küldőjét nem nevesítem, a stílus magáért beszél. Az idézetet követően elemzem a leírtakat; nem mintha bármi is komolyan vehető lenne belőle, inkább csak az olvasók szórakoztatása végett. Az idézett szövegben a neveket kiszedtem (XY és XZ rövidítéssel helyettesítettem), illetve a lényegtelen részeket kihagytam, csakúgy mint az aláírást. Tehát az idézet (a helyesírási hibák javítása nélkül):
Ne az interneten legyen nagy a szád, hanem a bíróságon!
Teggnap MI OTT voltunk, te azonban NEM! Úgyhogy nem ejtették az ügyet, nehogy azt hidd, újabb meghallgatást tűztek ki. Kizárólag magadat járattad le, magadat hoztad súlyosabb helyzetbe azzal, hogy nem jelentél meg az idézés ellenére.
Tegnap megadtuk nekik személyesen minden létező elérhetőségedet, úgyhogy keresni fognak rajtuk. Ha a következőn sem jelensz meg, a rendőrség fog előállítani. Ha pedig továbbra is bujkálsz, körözést adnak ki ellened. Úgyhogy sok sikert a Buborékemberhez. Amiatt is hamarosan találkozunk, ugyanis amiatt újabb feljelentést tettem ellened én magam, továbbá XY ellen is (bűnrészes, mivel szerkesztőként részt vett a személyiségi jogaimat sértő kiadvány létrehozásában), és XZ ellen is, aki kiadta a könyvet. Úgyhogy ők ketten is hamarosan idézést fognak kapni vádlottként.
…
Bujkálj csak továbbra is nyugodtan. Azzal, hogy tegnap nem jelentél meg a bíróságon, kizárólag súlyosbítottad a helyzetedet, minden ellenünk szóló vádadat hiteltelenné tettél, és nevetségessé tetted magad. Már ott a bíróságon is olyan volt a hangulat, hogy látszott rajtuk, hogy egyértelműen mellettünk állnak. De majd meglátod te is. Ha legközelebb oda mersz jönni, és nem leszel olyan gyáva, mint tegnap.
Érdekes és sajátos! 😊
De vegyük sorra a dolgokat:
- 1. Igen sokszor, igen sok felületen jeleztem már, hogy tudtommal semmiféle eljárás nem folyik ellenem egyetlen hatóságnál sem. Az állandó lakcímem a hatóságok előtt ismert, így bármilyen idézést képesek lennének eljuttatni a címemre. Ha épp nem tudná valaki átvenni a küldeményt, a postaládába dobott értesítőről akkor is tudnék. Az utolsó hivatalos megkeresés augusztus közepe környékén a N.Ú.Sz.-tól jött, egy autópálya büntetés miatt, amit másnap rendeztem.
- 2. Mivel rendelkezem Ügyfélkapus eléréssel, a hatóságok ott is el tudnak érni. Tehát a levélben megfogalmazott „vádak” mértéktelen butaságról árulkodnak e tekintetben (is).
- 3. A „Buborékember” így kezdődik: „A valósággal való bármely hasonlóság a véletlen műve. A történetben szereplő alakok kitalált figurák, a helyzetek, helyszínek, párbeszédek és levelezések megírásához a szerző a valóságból csak ihletet merített”. Maga a cselekmény egyébként egy nárcisztikus pszichopata körül forog, így amennyiben a levél küldője magára ismert az alakban, az nem engem minősít. Fikciós művek esetében nem nagyon tudok bírósági eljárásokról, de természetesen a feljelentés joga mindenkit megillet. Szóval: hajrá!
- 4. Nem hiszem, hogy egy kiadó vagy egy szerkesztő „bűnrészességgel” vádolható még akkor sem, ha egy kiadványról utólag kiderül, hogy bárkinek a személyiségi jogait sérti. Ez a kiszólás szépen példázza a levél írójának hiányos jogi ismereteit.
- 5. Nem bujkálok. Láthatóan meglehetősen gyakran posztolok, nem tiltok le senkit és minden megkeresésre válaszolok. Az elérhetőségeim publikusak, igen sok felületen megtalálhatók.
- 6. „Már ott a bíróságon is olyan volt a hangulat, hogy látszott rajtuk, hogy egyértelműen mellettünk állnak.” Hm. Kacsintott egyet a bíró? Mosolyogva paskolta meg a vállát az ügyész? Most vonatkoztassunk el attól, hogy az egész tárgyalás vélhetően csupán a levélíró elborult elméjében zajlott le, de ha megtörtént volna, akkor sincs olyan, hogy egy tárgyalásnak „hangulata” van. A jog emberei nem előadók, ha valami bizonyítást nyer, akkor azt kimondják stb.
- 7. Összességében kíváncsi lennék a feljebb felvetett kérdésre: vajon történt-e egyáltalán valami? Vagy csupán egy szellemi toprongy fantáziálását olvashattam? Egy olyan történetet, amelynek díszletei az illető korábbi sérelmeiből, frusztráltságából építkezik? Mindez egy olyan korban, amikor a mentális problémákat remek szakemberek orvosolják és kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre? De persze az is lehet, hogy szegénykémet tényleg berángatták valamiért a Bíróságra és elhangzott a nevem bármilyen kontextusban, amit a beteg szelleme így dekódolt? Vagy nem hangzott el a nevem, de ő „hallotta”? Egyik jobb a másiknál!
És ...ha már így alakult, akkor a levélírónk mérhetetlen ostobaságát kihasználva egy kis reklám:
A Buborékember megvásárolható:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
Úgy tűnik, hogy a „Buborékember” sikere nem mindenkinek szimpatikus, amire példa a napokban kapott levél. A küldőjét nem nevesítem, a stílus magáért beszél. Az idézetet követően elemzem a leírtakat; nem mintha bármi is komolyan vehető lenne belőle, inkább csak az olvasók szórakoztatása végett. Az idézett szövegben a neveket kiszedtem (XY és XZ rövidítéssel helyettesítettem), illetve a lényegtelen részeket kihagytam, csakúgy mint az aláírást. Tehát az idézet (a helyesírási hibák javítása nélkül):
Ne az interneten legyen nagy a szád, hanem a bíróságon!
Teggnap MI OTT voltunk, te azonban NEM! Úgyhogy nem ejtették az ügyet, nehogy azt hidd, újabb meghallgatást tűztek ki. Kizárólag magadat járattad le, magadat hoztad súlyosabb helyzetbe azzal, hogy nem jelentél meg az idézés ellenére.
Tegnap megadtuk nekik személyesen minden létező elérhetőségedet, úgyhogy keresni fognak rajtuk. Ha a következőn sem jelensz meg, a rendőrség fog előállítani. Ha pedig továbbra is bujkálsz, körözést adnak ki ellened. Úgyhogy sok sikert a Buborékemberhez. Amiatt is hamarosan találkozunk, ugyanis amiatt újabb feljelentést tettem ellened én magam, továbbá XY ellen is (bűnrészes, mivel szerkesztőként részt vett a személyiségi jogaimat sértő kiadvány létrehozásában), és XZ ellen is, aki kiadta a könyvet. Úgyhogy ők ketten is hamarosan idézést fognak kapni vádlottként.
…
Bujkálj csak továbbra is nyugodtan. Azzal, hogy tegnap nem jelentél meg a bíróságon, kizárólag súlyosbítottad a helyzetedet, minden ellenünk szóló vádadat hiteltelenné tettél, és nevetségessé tetted magad. Már ott a bíróságon is olyan volt a hangulat, hogy látszott rajtuk, hogy egyértelműen mellettünk állnak. De majd meglátod te is. Ha legközelebb oda mersz jönni, és nem leszel olyan gyáva, mint tegnap.
Érdekes és sajátos! 😊
De vegyük sorra a dolgokat:
- 1. Igen sokszor, igen sok felületen jeleztem már, hogy tudtommal semmiféle eljárás nem folyik ellenem egyetlen hatóságnál sem. Az állandó lakcímem a hatóságok előtt ismert, így bármilyen idézést képesek lennének eljuttatni a címemre. Ha épp nem tudná valaki átvenni a küldeményt, a postaládába dobott értesítőről akkor is tudnék. Az utolsó hivatalos megkeresés augusztus közepe környékén a N.Ú.Sz.-tól jött, egy autópálya büntetés miatt, amit másnap rendeztem.
- 2. Mivel rendelkezem Ügyfélkapus eléréssel, a hatóságok ott is el tudnak érni. Tehát a levélben megfogalmazott „vádak” mértéktelen butaságról árulkodnak e tekintetben (is).
- 3. A „Buborékember” így kezdődik: „A valósággal való bármely hasonlóság a véletlen műve. A történetben szereplő alakok kitalált figurák, a helyzetek, helyszínek, párbeszédek és levelezések megírásához a szerző a valóságból csak ihletet merített”. Maga a cselekmény egyébként egy nárcisztikus pszichopata körül forog, így amennyiben a levél küldője magára ismert az alakban, az nem engem minősít. Fikciós művek esetében nem nagyon tudok bírósági eljárásokról, de természetesen a feljelentés joga mindenkit megillet. Szóval: hajrá!
- 4. Nem hiszem, hogy egy kiadó vagy egy szerkesztő „bűnrészességgel” vádolható még akkor sem, ha egy kiadványról utólag kiderül, hogy bárkinek a személyiségi jogait sérti. Ez a kiszólás szépen példázza a levél írójának hiányos jogi ismereteit.
- 5. Nem bujkálok. Láthatóan meglehetősen gyakran posztolok, nem tiltok le senkit és minden megkeresésre válaszolok. Az elérhetőségeim publikusak, igen sok felületen megtalálhatók.
- 6. „Már ott a bíróságon is olyan volt a hangulat, hogy látszott rajtuk, hogy egyértelműen mellettünk állnak.” Hm. Kacsintott egyet a bíró? Mosolyogva paskolta meg a vállát az ügyész? Most vonatkoztassunk el attól, hogy az egész tárgyalás vélhetően csupán a levélíró elborult elméjében zajlott le, de ha megtörtént volna, akkor sincs olyan, hogy egy tárgyalásnak „hangulata” van. A jog emberei nem előadók, ha valami bizonyítást nyer, akkor azt kimondják stb.
- 7. Összességében kíváncsi lennék a feljebb felvetett kérdésre: vajon történt-e egyáltalán valami? Vagy csupán egy szellemi toprongy fantáziálását olvashattam? Egy olyan történetet, amelynek díszletei az illető korábbi sérelmeiből, frusztráltságából építkezik? Mindez egy olyan korban, amikor a mentális problémákat remek szakemberek orvosolják és kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre? De persze az is lehet, hogy szegénykémet tényleg berángatták valamiért a Bíróságra és elhangzott a nevem bármilyen kontextusban, amit a beteg szelleme így dekódolt? Vagy nem hangzott el a nevem, de ő „hallotta”? Egyik jobb a másiknál!
És ...ha már így alakult, akkor a levélírónk mérhetetlen ostobaságát kihasználva egy kis reklám:
A Buborékember megvásárolható:
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):
