„Furcsák földjén” halad, csak lassan
…nem könnyű összehasonlítani az egyik furcsát a másikkal, mert mind másként furcsák.
A „Furcsák földjén” pályázatunk nem lett elfelejtve! Hivatkozhatnánk a „Fényvesztve” című versantológia megjelentetése és a „Máguskód” – „Legodaya világa” kötetek előkészítési munkálataira, ám a pályázat nyertesének megnevezése nem emiatt csúszik.
A magyarázat sokkal prózaibb és banálisabb.
A „Furcsák földjén” pályázatunkban nem kötöttük zsánerhez az elvárásainkat, sokkal inkább magára a témára helyeztük a hangsúlyt, ám a furcsaság – jellegéből adódóan – sokkal szerteágazóbb fogalom, mint egy zsáner határai, így már az előzetes elbírálás során is akadtak vitáink. A vétórendszerű műbefogadás ugyan egyszerűsítette a folyamatot, ám több szerző is magyarázatot „követelt”, hogy az ő műve miért esett ki, másoké miért maradt bent. Bár nem vagyunk kötelesek indokolni, ezt néhány alkalommal megtettük…
A telítettség 100%-os szintje után azonban nem lett egyszerűbb a dolgunk, mivel illene nyertest hirdetnünk, és ez bizony egyáltalán nem könnyű. Az elbírálásban résztvevők már ott elakadtak, hogy valamiféle metszetet képezzenek az általuk preferáltak halmazából. Valóban nem könnyű mutatvány, hiszen, volt olyan mű, amely a napsütésen osztozkodó fák vitáját örökítette meg, volt olyan, amely egy holttestekért vonzódó, ám a társadalomba mégis belesimulásra képes ember érzéseit mesélte el. Akadt írás, amely az utolsó előadáson a halálba ugrást választó artistákról mesélt, és akadt olyan is, ahol egy emberélet kioltására alkalmas tabletta szemszögéből látjuk az öngyilkosjelölt lány egyik önpusztítási kísérletét. Mi ezekben az írásokban a hasonlóság? Igen, a borzongató furcsaságuk. De ez alapján miként összemérhetők?
Képzeljünk el egy főzőversenyt, ahol a kiírás szerint finom, fűszeres étkek készítendők (édesek és sósak is). Indul tehát a pacalpörkölt, a mediterrán rákkoktél, a slambuc, a szecsuáni csípős csirke, a lazacszték és a tatárbifszték („tatarian beefsteak” az anglicizmus sznobjai kedvéért), meg mondjuk a sós-karamellás tekercs. Mind finom, még ha egyik-másik kiveri is a biztosítékot valamelyik zsűritagnál. De hogy tud bárki is összehasonlítani egy lágy, krémes, fahéjas ízű nyalánkságot mondjuk egy bográcsban főtt, jóféle szalonnazsíron dinsztelt hagymán elkészült markapörkölttel, amit még vörösborral is nyakon öntöttek?!
Márpedig nekünk most ez a feladatunk, és bár lassan-lassan sikerült egyféle metszetet kreálnunk a kedvenceink halmazából, a sorrendiség kérdése még mindig nyitott. Ennek megfelelően még egy kis türelmet kérünk a szerzőinktől! Ígérjük, hogy 19-ig meghozzuk a döntést, és legkésőbb 20-án, hétfőn ezt nyilvánosságra is hozzuk.
Hogy azért valami biztatót is mondjunk: a Máguskód pályázat anyaga rövidesen tördeléskész állapotban lesz, s amint ez megtörténik, előrendelhetővé válik!
A „Furcsák földjén” pályázatunk nem lett elfelejtve! Hivatkozhatnánk a „Fényvesztve” című versantológia megjelentetése és a „Máguskód” – „Legodaya világa” kötetek előkészítési munkálataira, ám a pályázat nyertesének megnevezése nem emiatt csúszik.
A magyarázat sokkal prózaibb és banálisabb.
A „Furcsák földjén” pályázatunkban nem kötöttük zsánerhez az elvárásainkat, sokkal inkább magára a témára helyeztük a hangsúlyt, ám a furcsaság – jellegéből adódóan – sokkal szerteágazóbb fogalom, mint egy zsáner határai, így már az előzetes elbírálás során is akadtak vitáink. A vétórendszerű műbefogadás ugyan egyszerűsítette a folyamatot, ám több szerző is magyarázatot „követelt”, hogy az ő műve miért esett ki, másoké miért maradt bent. Bár nem vagyunk kötelesek indokolni, ezt néhány alkalommal megtettük…
A telítettség 100%-os szintje után azonban nem lett egyszerűbb a dolgunk, mivel illene nyertest hirdetnünk, és ez bizony egyáltalán nem könnyű. Az elbírálásban résztvevők már ott elakadtak, hogy valamiféle metszetet képezzenek az általuk preferáltak halmazából. Valóban nem könnyű mutatvány, hiszen, volt olyan mű, amely a napsütésen osztozkodó fák vitáját örökítette meg, volt olyan, amely egy holttestekért vonzódó, ám a társadalomba mégis belesimulásra képes ember érzéseit mesélte el. Akadt írás, amely az utolsó előadáson a halálba ugrást választó artistákról mesélt, és akadt olyan is, ahol egy emberélet kioltására alkalmas tabletta szemszögéből látjuk az öngyilkosjelölt lány egyik önpusztítási kísérletét. Mi ezekben az írásokban a hasonlóság? Igen, a borzongató furcsaságuk. De ez alapján miként összemérhetők?
Képzeljünk el egy főzőversenyt, ahol a kiírás szerint finom, fűszeres étkek készítendők (édesek és sósak is). Indul tehát a pacalpörkölt, a mediterrán rákkoktél, a slambuc, a szecsuáni csípős csirke, a lazacszték és a tatárbifszték („tatarian beefsteak” az anglicizmus sznobjai kedvéért), meg mondjuk a sós-karamellás tekercs. Mind finom, még ha egyik-másik kiveri is a biztosítékot valamelyik zsűritagnál. De hogy tud bárki is összehasonlítani egy lágy, krémes, fahéjas ízű nyalánkságot mondjuk egy bográcsban főtt, jóféle szalonnazsíron dinsztelt hagymán elkészült markapörkölttel, amit még vörösborral is nyakon öntöttek?!
Márpedig nekünk most ez a feladatunk, és bár lassan-lassan sikerült egyféle metszetet kreálnunk a kedvenceink halmazából, a sorrendiség kérdése még mindig nyitott. Ennek megfelelően még egy kis türelmet kérünk a szerzőinktől! Ígérjük, hogy 19-ig meghozzuk a döntést, és legkésőbb 20-án, hétfőn ezt nyilvánosságra is hozzuk.
Hogy azért valami biztatót is mondjunk: a Máguskód pályázat anyaga rövidesen tördeléskész állapotban lesz, s amint ez megtörténik, előrendelhetővé válik!
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is:
