A nők nem tudnak sci-fit (horrort) írni!
…komment előtt célszerű beleolvasni…
A fenti állítással sokszor összefutunk, jellemzően belterjes irodalmi páholyok hozzáértéstől fülledt budoárjaiban, ahol hümmögve jutnak a zsáner „szcénamesterei” ezen ostoba konklúzióra. Ám az elmúlt, lassan két esztendőnyi szerkesztői munka után állíthatjuk, hogy a fenti állítás nem több nettó baromságnál.
Való igaz, hogy van különbség a témák megközelítése tekintetében női és férfi írók közt, de ezt semmiképp sem konvertálhatjuk minőségbeli különbséggé.
A téveszme támogatói valamiért elsősorban a hard sci-fi és/vagy a weird alműfajának istenítői közül kerülnek ki. Önmaguk tévhitének alátámasztásaként gyakran hangoztatják, hogy „jó, jó, de mutass egy olyan női írót, mint Asimov vagy Stephen King”.
Az érv azonban sántít, mert valóban nem tudjuk sorolni tromfként a női szerzők neveinek sokaságát, ám ebben nem az akadályoz meg minket, hogy nők nem tudtak volna jó könyveket írni, hanem az, hogy a XX.sz.-ban egyszerűen markánsabb vonalat alkotott a hímsovinizmus és a kiadók jobbára egyszerűen csak akkor álltak szóba női szerzővel, ha az a romantikus, életrajzi, esetleg kaland vonalon mozgott. A sci-fi és a horror tipikusan férfiműfajként lett elkönyvelve.
Persze tudjuk, hogy a női egyenjogúság előremozdításának nem tesz jót ebben a szegmensben, amikor már létező, tipikusan machós franchise-okat odaerőltetett feministákkal próbálnak megoldatni (lásd a klasszikusan vadnyugati alapokra épülő Star Wars bukásra ítéltetet női rendezője, aki a kőkemény, csitt-csatt, piff-puff alapkoncepciót véglegesen betolta valamiféle véglegesen elfuserált woke-tébolyba, amitől a rajongók nagy százaléka kétoldali idegfrászt kapott). Azt is észre kell venni azonban, hogy az ehhez hasonló megmozdulások épp a píszi pacin való átesés tipikus kísérőjelenségei.
A női szerzőket szerintünk nem egy férfitársadalom által felállított vonalmérce alapján kell megítélni, nem valamihez képest, hanem az abszolútértéket kell tekinteni, magát a létrehozott produktumot.
Szerkesztve a sok-sok, maximálisan kortárs történetet arra kellett rádöbbennünk, hogy ha egy női szerző meri a saját útját járni, akkor bizony képes olyan izgalmas sci-fi teret létrehozni, amely magával ragadja az olvasót, illetve olyan félelmetes alaphelyzetet, olyan lélektani iszonyatot felépíteni, amitől borsódzik a hátunk.
Valójában nem szoktuk a szerzőinket semmilyen módon osztályozni, hiszen egy antológia sikerességét véleményünk szerint semmilyen szinten nem befolyásolja, hogy aki megír egy jó novellát, az milyen nemű, bőrszínű, milyen a vallási, politikai vagy szexuális preferenciája. A lényeget tekintjük, vagyis az írást, ami jó esetben magával ragadja az olvasót, elrepíti az általa kívánt párhuzamos világba, ami lehet egy távoli bolygó, egy összeomló társadalom, egy borzalmas kínzókamra vagy egy törpökkel teli ősi erdő.
Most azonban, ezen cikk írása közben rövid mérleget vontunk, inkább csak az érdekesség kedvéért, és a magunk álláspontjának alátámasztása végett:
Sorba vettük az eddigi antológiáinkat, azaz ezek közül a kifejezetten sci-fi, fantasy vagy horror zsánerűeket és megnéztük, hogy ki nyerte azokat, illetve hány százaléknyi volt a kötetekben a sikeres női szerző.
Tudjuk persze, hogy az adataink nem tekinthetők reprezentatívnak, mivel kis kiadóként csak apró minoritása vagyunk a magyar irodalomnak, ám maga a jelenség mindenképp tetten érhető a számainkban.
Hallhatatlanok sci-fi Dörgő Sándor: Kegyes hazugság Veszélyeztetett faj 1. sci-fi M. M. Linda: Százhúsz vonás Veszélyeztetett faj 2. sci-fi Györe József: A vereség ára Utolsó eljövetel horror Alexander Stronghold: Deus Vult Máguskód fantasy Fanni Sacerdoss: Hazatalál
Mivel páratlan számú antológiakötetnél hirdettünk győztest, így nem lehet reális képet alkotni, de az azért látszik a 2:3 arányból, hogy a hölgyek nincsenek lemaradva igazán. A fentinél plasztikusabb képet fest elénk a szerzői arány, amely a beválogatott műveket veszi számba:
Itt a különbség elenyésző:
122:130
A tanulság? Vonja le mindenki maga!
Mi csak a tapasztalatainkat oszthatjuk meg: a női szerzők színt visznek az antológiákba a szokásostól eltérő látásmódjukkal és ez határozottan előnyére válik minden kötetnek. Nem érintünk minden műfajt, és természetesen nincs is rálátásunk mindenre, de a jelenlegi, hazai sci-fi, horror és fantasy műfajra annyira biztosan, mint bárkinek, aki igyekszik szakértőként aposztrofálni magát. Ennek fényében állítjuk: a női szerzőink ugyanolyan olvasmányos, élvezhető és sok esetben lebilincselő írásokkal gazdagítják a palettát, mint férfitársaik.
Kapcsolódó Facebook poszt: [Facebook: „A nők nem tudnak sci-fit (horrort) írni!”]
A fenti állítással sokszor összefutunk, jellemzően belterjes irodalmi páholyok hozzáértéstől fülledt budoárjaiban, ahol hümmögve jutnak a zsáner „szcénamesterei” ezen ostoba konklúzióra. Ám az elmúlt, lassan két esztendőnyi szerkesztői munka után állíthatjuk, hogy a fenti állítás nem több nettó baromságnál.
Való igaz, hogy van különbség a témák megközelítése tekintetében női és férfi írók közt, de ezt semmiképp sem konvertálhatjuk minőségbeli különbséggé.
A téveszme támogatói valamiért elsősorban a hard sci-fi és/vagy a weird alműfajának istenítői közül kerülnek ki. Önmaguk tévhitének alátámasztásaként gyakran hangoztatják, hogy „jó, jó, de mutass egy olyan női írót, mint Asimov vagy Stephen King”.
Az érv azonban sántít, mert valóban nem tudjuk sorolni tromfként a női szerzők neveinek sokaságát, ám ebben nem az akadályoz meg minket, hogy nők nem tudtak volna jó könyveket írni, hanem az, hogy a XX.sz.-ban egyszerűen markánsabb vonalat alkotott a hímsovinizmus és a kiadók jobbára egyszerűen csak akkor álltak szóba női szerzővel, ha az a romantikus, életrajzi, esetleg kaland vonalon mozgott. A sci-fi és a horror tipikusan férfiműfajként lett elkönyvelve.
Persze tudjuk, hogy a női egyenjogúság előremozdításának nem tesz jót ebben a szegmensben, amikor már létező, tipikusan machós franchise-okat odaerőltetett feministákkal próbálnak megoldatni (lásd a klasszikusan vadnyugati alapokra épülő Star Wars bukásra ítéltetet női rendezője, aki a kőkemény, csitt-csatt, piff-puff alapkoncepciót véglegesen betolta valamiféle véglegesen elfuserált woke-tébolyba, amitől a rajongók nagy százaléka kétoldali idegfrászt kapott). Azt is észre kell venni azonban, hogy az ehhez hasonló megmozdulások épp a píszi pacin való átesés tipikus kísérőjelenségei.
A női szerzőket szerintünk nem egy férfitársadalom által felállított vonalmérce alapján kell megítélni, nem valamihez képest, hanem az abszolútértéket kell tekinteni, magát a létrehozott produktumot.
Szerkesztve a sok-sok, maximálisan kortárs történetet arra kellett rádöbbennünk, hogy ha egy női szerző meri a saját útját járni, akkor bizony képes olyan izgalmas sci-fi teret létrehozni, amely magával ragadja az olvasót, illetve olyan félelmetes alaphelyzetet, olyan lélektani iszonyatot felépíteni, amitől borsódzik a hátunk.
Valójában nem szoktuk a szerzőinket semmilyen módon osztályozni, hiszen egy antológia sikerességét véleményünk szerint semmilyen szinten nem befolyásolja, hogy aki megír egy jó novellát, az milyen nemű, bőrszínű, milyen a vallási, politikai vagy szexuális preferenciája. A lényeget tekintjük, vagyis az írást, ami jó esetben magával ragadja az olvasót, elrepíti az általa kívánt párhuzamos világba, ami lehet egy távoli bolygó, egy összeomló társadalom, egy borzalmas kínzókamra vagy egy törpökkel teli ősi erdő.
Most azonban, ezen cikk írása közben rövid mérleget vontunk, inkább csak az érdekesség kedvéért, és a magunk álláspontjának alátámasztása végett:
Sorba vettük az eddigi antológiáinkat, azaz ezek közül a kifejezetten sci-fi, fantasy vagy horror zsánerűeket és megnéztük, hogy ki nyerte azokat, illetve hány százaléknyi volt a kötetekben a sikeres női szerző.
Tudjuk persze, hogy az adataink nem tekinthetők reprezentatívnak, mivel kis kiadóként csak apró minoritása vagyunk a magyar irodalomnak, ám maga a jelenség mindenképp tetten érhető a számainkban.
| Hallhatatlanok | sci-fi | Dörgő Sándor: Kegyes hazugság |
| Veszélyeztetett faj 1. | sci-fi | M. M. Linda: Százhúsz vonás |
| Veszélyeztetett faj 2. | sci-fi | Györe József: A vereség ára |
| Utolsó eljövetel | horror | Alexander Stronghold: Deus Vult |
| Máguskód | fantasy | Fanni Sacerdoss: Hazatalál |
Mivel páratlan számú antológiakötetnél hirdettünk győztest, így nem lehet reális képet alkotni, de az azért látszik a 2:3 arányból, hogy a hölgyek nincsenek lemaradva igazán. A fentinél plasztikusabb képet fest elénk a szerzői arány, amely a beválogatott műveket veszi számba:
Itt a különbség elenyésző:
122:130
A tanulság? Vonja le mindenki maga!
Mi csak a tapasztalatainkat oszthatjuk meg: a női szerzők színt visznek az antológiákba a szokásostól eltérő látásmódjukkal és ez határozottan előnyére válik minden kötetnek. Nem érintünk minden műfajt, és természetesen nincs is rálátásunk mindenre, de a jelenlegi, hazai sci-fi, horror és fantasy műfajra annyira biztosan, mint bárkinek, aki igyekszik szakértőként aposztrofálni magát. Ennek fényében állítjuk: a női szerzőink ugyanolyan olvasmányos, élvezhető és sok esetben lebilincselő írásokkal gazdagítják a palettát, mint férfitársaik.
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is:
