0
v
2024.12.08 14:00 – (Koncz Mars János véleménycikke)

A véleménycikk a szabad véleménynyilvánítás egyik eszköze. A szerző véleményével a kiadó nem ért feltétlenül egyet, de csupán a következő okokból távolítja azt el:

  • egyértelműen illegális tartalom (gyermekpornográfia, gyűlöletbeszéd stb.)
  • egyértelműen törvénybe ütköző tartalom (kábítószerkereskedelem, gyilkosságra és jogellenes cselekedetre való felbujtás stb.)
  • ha a fenti két kategóriába nem esik a tartalom, de a jogtalanságáról hatósági végzés születik
  • amennyiben a tartalom a Marsbook kiadónak anyagi vagy erkölcsi érdeksérelmet okozhat
  • konkurensnek ítélt cégek, vállalkozások reklámanyaga

Lezárult egy szakasz

…amit úgy ünneplünk, hogy minél többen olvashassák a Buborékembert.

Első, nyomtatásban megjelent regényem, a „Buborékember” nagy lökést adott az írói karrieremnek, annak ellenére, hogy nem az általam leginkább preferált zsánerben íródott. Amikor belekezdtem, akkor egyféle terápiaként írogattam a fejezeteket, amelyekhez komoly lökést adott az akkori irodalmi botrány, így mind a párbeszédekhez , mind az egyéb körülményekhez valós inspirációt kaptam, amelyekkel éltem is, és sokat felhasználtam a regényemben. Bár a történet a fantázia szüleménye, természetesen akadtak, akik magukra ismertek.

A könyv sok-sok barátot vonzott be, akik jó részével a mai napig tartom a kapcsolatot és akik díjazták, hogy felvettem a kesztyűt a valós térben is, és mindenben elmentem a falig, hogy az akkoriban fenyegető entitásként az írói társadalomra telepedő kiadó piszkos ügyeiről lerántsam a leplet. Az emberi psziché azonban kiszámíthatatlan, és annak ellenére szereztem ellenségeket is, hogy bárkivel valós konfliktusba kívántam volna kerülni. Így utólag, sok-sok beszélgetésen túl már tudom az okot is: azok, akik hónapok, esetleg évek óta nyünnyögtek, kifejezve olykor-olykor az elégedetlenségüket az Arte Tenebrarum kiadó működésével kapcsolatban, igencsak rossz néven vették, hogy „elloptam tőlük a showt”, és a furcsa kereszteshadjáratot már az én nevemhez kötötték sokan. A kritikusaim szerint „meg kellett volna húznom magam kezdőként”, bár nem tudom, akkor napjainkra mennyit változott volna a helyzet.

A lényeg, hogy bár az irodalmi térből eltakarodott a kiadó, amely a „Buborékember” alapötletéül szolgált, és az olvasók, írók érintett része örült, hogy egy nyugodtabb, tisztább világ érkezett el, a háttérben folytak tovább a csatározások, és személy szerint engem igen komoly támadások értek. Ezekről maximum érintőlegesen adtam tájékoztatást, hiszen folyamatban lévő ügyekről nem szerencsés kommunikálni, márpedig itt több hatóság bevonásával igyekezett ellehetetleníteni Farkas Gábor és a neje.

Elsőként egy rágalmazási perrel próbálkoztak, amelyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalt, ám a házaspár felkészületlensége és a valósággal való kétséges viszonyuk nem tette lehetővé, hogy elítéltessenek. Mivel habitusom okán nem tartok a hatóságoktól, sőt valami perverz örömömet lelem a bírósági munka tanulmányozásában, így ezzel az akciójukkal egyetlen percre sem okoztak igazából fejfájást.

Ezzel párhuzamosan én is megtámadtam őket, csakhogy egy másik hatóságnál, mivel vélekedésem szerint többször és súlyosan visszaéltek a személyes és bűnügyi adataimmal, amikor azokat az engedélyem nélkül a weboldalukon és a közösségi felületeiken nyilvánosságra hozták. Hogy elkerüljék a várható, nem csekély büntetést, mindent, de szó szerint mindent megsemmisítettek: a saját webshopjuktól kezdve az összes közösségi felületüket. Így – pestiesen szólva – tökönlőtték magukat, hiszen a vélhetően amúgyis csekély forgalmukat nullára tornázták. A NAIH aztán több dologban nekem adott igazat, ám a jómadarak megúszták pénzbüntetés nélkül, hiszen az indoklás szerint már „megszűntek azok a felületek, amelyeken a jogtiprás történt”. Sajátos értelmezése ez a jognak, de kénytelen voltam elfogadni; már az is eredmény volt számomra, hogy eltűntek az irodalmi térből.

A fenti bíró sági tárgyalásról és az általam indított eljárásról hírt adott az Ankor.hu, amely oldalain olvasható a történet:

ankor.hu/arte-tenebrarum-kiado-kozossegi-media-online-zaklatas/

Úgy gondoltam, hogy itt nagyjából véget is ért a sztori, ám naiv voltam: Farkas Gábor kielégítetlen bosszúvágya tovább dolgozott. Egyszerűen szeretett volna bármilyen módon tönkre tenni, így annak ellenére meglepett a NAIH megkeresése, hogy a korábbi bírósági tárgyaláson Farkas Gáborné egy elejtett félmondatában jelezte, hogy van még valami a tarsolyukban .

A lényeg: Farkas Gábor (alias Gabriel Wolf) a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál keresetet nyújtott be ellenem és a Buborékembert megjelentető Marsbook Kiadó ellen, fő érvként az alábbiakat megjelölve (idézet az eredeti kérelemből):

(1) A Kérelmező 2022. augusztus 9. napján adatvédelmi hatósági eljárás iránti kérelmet nyújtott be a Hatósághoz, amelyben előadta, hogy a Kérelmezett a tudomása és belegyezése nélkül 500 példányban kiadatta a Könyvet, amelynek borítóján az ő arcképe (a továbbiakban: Kép) látható; ezzel a Kérelmezett megsértette a személyiségi jogait és a személyes adatok védelméhez való jogát.

(2) A Kérelmező előadta, hogy a Kép a Kérelmező személyes adata, nem csak a Kérelmező tartja egyértelműnek, hogy a Képen ő látható, elmondása szerint ezt mindenki észreveszi, mindenki felismeri őt. A Kérelmezettnek konkrétan ez is volt a célja a Könyv megjelentetésével, hogy a Kérelmezőt felismerjék a Könyvén.

(3) A Kérelmező kérelmében úgy nyilatkozott, hogy a Könyv számára lejárató, becsületsértő, jó hírnevét csorbító, rágalmazó jellegű, mivel az veszélyes pszichopatákról, bűnözőkről szól, amely miatt számtalan atrocitás éri, előfordult már, hogy emiatt leköpték a nyílt utcán olyan emberek, akik olvasták a Könyvet.

(4) Az előbbiekre tekintettel a Kérelmezett súlyos jogsérelmet okozott a Kérelmezőnek. A Könyv miatt, őt közveszélyes őrültnek, bűnözőnek gondolják mások és ez tönkretette az írói karrierjét is. A Kérelmező e körben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem közszereplő.

A Kérelmező ezután hosszan sorolja, hogy mi minden retorziót szeretne foganatosíttatni ellenem. A teljesség igénye nélkül: az összes létező példány bezúzatását, a moly.hu és az Országos Széchenyi Könyvtár adatlapjairól való törlést, illetve ez utóbbinál kint lévő példányok bezúzását, közel kétmillió forint kártérítést és hasonlókat.

A beadványt tehát 2022 augusztusa óta vizsgálta a hatóság, miközben mind engem, mind a Marsbook Kiadó akkori tulajdonosát többször is megkerestek adategyeztetésre, adatellenőrzésre. Nekem kicsit túlspil ázottnak tűnt a dolog, és bár mind a jogász ismerőseim, mind pedig a saját, meglehetősen szerény jogi ismereteim alapján azt gondoltam, hogy nevetséges a Farkasék által kezdeményezett hercehurca, százszázalékig azért nem lehettem biztos abban, hogy nem engem marasztalnak-e el végül. Nem vagyok túl ideges típus, de elképzelve, hogy más esetleg hogyan élte volna meg mindezt, sejtem, elérték volna a céljukat, hiszen másfél évnyi várakozás felőrölheti bárki lelki erejét, ha fenntartja a lehetőségét ann ak, hogy megbüntetik.

Szerencsére a jog felkentebb ismerői ugyanúgy gondolkodtak, mint én, így tegnap végre megkaptam a végzést, miszerint Farkas Gábor kérelmét a NAIH elutasítja. Az indoklást nem részletezném, mert igen hosszadalmas és tipikusan nehezen értelmezhető jogi szöveg (legalábbis számomra az), csak a lényeget emelném ki:

[…]

(89) A Hatóság a bizonyítékoknak fentiek szerinti, összességükben történt mérlegelése alapján megállapította, hogy a Kép nem fiktív személyt, hanem a Kérelmezőt ábrázoló, rá utaló grafikai mű, a Kép alapján a Kérelmező közvetett módon – az információk összessége, kombinációja alapján – azonosítható, a Kép a Kérelmező személyes adata, figyelemmel a személyes adatnak az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 1. pontja szerinti fogalmára.

[…]

(114) „[…] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a művészeti élet szabadsága, mint alapvető jog a művészeti alkotómunka szabadságát, a művész bármely meg nem engedett korlátozástól mentes önkifejezését, valamint a művészeti alkotások nyilvánosság elé tárásának, illetve bemutatásának, terjesztésének szabadságát is jelenti. […] A művészet sajátosságaiból fakad, hogy a művészeti alkotást szerzője rendszerint a nyilvánosságnak (a közönségnek) szánja. Minden olyan előírás tehát, amely a művészeti alkotások megismerhetőségét korlátozza, veszélyezteti a művészeti élet szabadságát. A vázoltak alapján a művészeti élet szabadságához való jog lényeges tartalmát a művészeti alkotómunka minden hatalmi jellegű befolyástól mentes gyakorlása és a művészi alkotásban megjelenő vélemény szabad kinyilvánítása, tehát a műalkotások nyilvánosságra hozásához való jog jelenti. […]” {24/1996 (VI. 25.) AB határozat Indokolás II. 1. pont}

[…]

(122) A fentiek szerint a Kép és a Kérelmező közötti kapcsolatot a Hatóság alátámasztottnak tekintette, amely alapján megállapíthatónak tartotta, hogy a Kép a Kérelmező személyes adata, a Kérelmezett azonban az adatkezelés megfelelő jogalapjával rendelkezett, amelyre tekintettel a Hatóság a Kérelmező kérelmét elutasította. E körben a Hatóság kifejezetten utal 19 arra, hogy az uniós jog alapján az alapjogi kollíziót fel kellett oldania, figyelemmel az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság, valamint a bírói jogalkalmazás értelmezésére. A Kérelmezett adatkezelésének megítélése körében, így a jogos érdeke tekintetében a Hatóság kiemelt figyelemmel volt az általános adatvédelmi rendelet (1) és különösen (4) preambulumbekezdéseire, vagyis bár a személyes adatok védelméhez való jog alapvető jog, de nem abszolút, és a (4) preambulumbekezdés szerint éppen a véleménynyilvánítás szabadsága az egyik olyan szintén alapvető jog, amellyel egyensúlyba kell hozni. A Kérelmező nem hozott fel olyan a saját egyéni körülményeiben rejlő, kiemelten nyomós egyéni indokot, amellyel szemben a jelen ügyben a Kérelmezett művészi szabadságának meg kellett volna hátrálnia a Kérelmező személyes adatok védelméhez való jogával szemben. A Kérelmezett azáltal, hogy fikciós műként tételezi a Könyvet, és a Kép is az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 1. pontja alapján „közvetetten” teszi azonosíthatóvá a Kérelmezőt, az érdekek közötti szükséges egyensúlyt megteremtve a művészi szabadságának kifejezésével legitim adatkezelési célt követett. Ennélfogva a Kérelmező állított jogsértést a Hatóság elutasította, és az adatkezelés jogszerűségét megállapította.

Most tehát végre pezsgőt bonthattunk. Farkas Gáborék nem tudtak elgáncsolni, és ha van egy csepp sütnivalójuk, akkor a továbbiakban nem is fognak erre újabb illetékeket költeni, hiszen láthatóan egyszer sem sikerült valódi fogást találniuk rajtam.

A Marsbook Kiadónál pedig úgy döntöttünk, hogy megajándékozzuk mindazokat, akik szeretnék elolvasni a hányatott sorsú, ám remek sztorit, a Buborékembert”, ezért december 20-ig 20, azaz HÚSZ forintért adjuk a webshopunkban a készlet erejéig! (A kedvezményes vásárlást csak SimplePay vagy előreutalásos fizetési móddal igazoljuk vissza és maximum 3 példány erejéig!)

Mars3696
2024.12.27 05:19
Válasz erre
#11
Pontosan!
Válasz erre: #10
PiKaCsu
2024.12.17 15:23
Válasz erre
#10
A határozat szövegéből a legfontosabb, aminek kifejezetten örültem hogy megosztottátok:

„Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a művészeti élet szabadsága, mint alapvető jog a művészeti alkotómunka szabadságát, a művész bármely meg nem engedett korlátozástól mentes önkifejezését, valamint a művészeti alkotások nyilvánosság elé tárásának, illetve bemutatásának, terjesztésének szabadságát is jelenti.”

Pulzár
2024.12.16 08:33
Válasz erre
#9
Válasz erre: #8

Hangulatjelek
Link beszúrása
Kép beillesztés
Előnézet
Fórum infó
Ugrás a cikkhez
Hozzászólás:

A témához kapcsolódó oldalak:

Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):


Nem fogadom el a sütiket!

Információkat olvasnék a sütikről
cikk_farki_utoljara