Befejeződött a „Fényvesztve” című verspályázatunk
Gyönyörű, de fájdalmas antológia születik a művekből
A „Fényvesztve” című verspályázat indításakor nem tudtuk, hogy milyen nehéz fába vágjuk a fejszénket. Korábbi Facebook posztunkban már írtunk róla, hogy nem igazán a szakmai rész volt kihívás, hanem inkább a versek érzelmi megélése.
Az elmúlástól való félelem és ugyanezen visszavonhatatlanságtól való rettegés a szeretteinkkel kapcsolatban olyan témák, amelyeket a társadalmunk tabusít; mintha nem történnének meg, ha nem beszélünk róluk. Talán ezért is lepett meg mindannyiunkat az, hogy milyen nyíltan és őszintén szedték rímekbe szerzőink a fájdalom megélését, vették sorba a rettegés vagy a szomorúság stációit.
Az antológia anyagának puszta átolvasása is komoly lelki kihívás volt: a költemények nyelvhelyességének ellenőrzése közben akaratlanul belemerültünk az emlékezések fájdalmába és olykor-olykor megjártuk az éppen olvasott szerző privát poklát. Állíthatjuk, hogy pszichikailag az eddigi legmegterhelőbb munkát végeztük, amely bár valamiféle megtisztulást jelentett számunkra is, mégis nyomot hagyott bennünk és nem mernénk rendszeresen bevállalni hasonlót.
Az antológia előttünk kibontakozó anyaga fájdalmasan szép lett. A költők megértették a feladatot és nagyszerű versek születtek. Nem tudhatjuk, hogy kinek mennyire jelentette ezen poémák papírra vetése valamely korábbi, valós trauma feldolgozását és hányan képzelték csak el mindazt, amit leírtak, de számunkra mindenképp komoly terápiás erővel bírt felismerni, hogy nem vagyunk egyedül a korábban megélt emocionális gyötrelmeinkkel.
Nagyon bízunk abban, hogy ez a verseskötet sokakhoz eljut majd és mások is átélhetik azokat a mélységeket és magasságokat, amelyeket mi megtapasztaltunk az írásokkal való munka közben.
A téma jellegéből adódóan nagyon nehéz dolgunk lesz a zsűrizéssel is, mivel a legszebb alkotások egyben a legfájdalmasabbak is és az újra és újra átolvasás nem teszi őket könnyebbé számunkra. A saját életünk sajgó párhuzamai az átélést megkönnyítik majd, de a mérlegelést és a feladatot nem. Igyekszünk nem túlságosan sokáig elhúzni a kötetbe rendezést és a kiadást, azonban addig mindenkitől egy kis türelmet kérünk.
(Eduardo Kingman ecuadori festőművész - cím nélkül /1964/)
A „Fényvesztve” című verspályázat indításakor nem tudtuk, hogy milyen nehéz fába vágjuk a fejszénket. Korábbi Facebook posztunkban már írtunk róla, hogy nem igazán a szakmai rész volt kihívás, hanem inkább a versek érzelmi megélése.
Az elmúlástól való félelem és ugyanezen visszavonhatatlanságtól való rettegés a szeretteinkkel kapcsolatban olyan témák, amelyeket a társadalmunk tabusít; mintha nem történnének meg, ha nem beszélünk róluk. Talán ezért is lepett meg mindannyiunkat az, hogy milyen nyíltan és őszintén szedték rímekbe szerzőink a fájdalom megélését, vették sorba a rettegés vagy a szomorúság stációit.
Az antológia anyagának puszta átolvasása is komoly lelki kihívás volt: a költemények nyelvhelyességének ellenőrzése közben akaratlanul belemerültünk az emlékezések fájdalmába és olykor-olykor megjártuk az éppen olvasott szerző privát poklát. Állíthatjuk, hogy pszichikailag az eddigi legmegterhelőbb munkát végeztük, amely bár valamiféle megtisztulást jelentett számunkra is, mégis nyomot hagyott bennünk és nem mernénk rendszeresen bevállalni hasonlót.
Az antológia előttünk kibontakozó anyaga fájdalmasan szép lett. A költők megértették a feladatot és nagyszerű versek születtek. Nem tudhatjuk, hogy kinek mennyire jelentette ezen poémák papírra vetése valamely korábbi, valós trauma feldolgozását és hányan képzelték csak el mindazt, amit leírtak, de számunkra mindenképp komoly terápiás erővel bírt felismerni, hogy nem vagyunk egyedül a korábban megélt emocionális gyötrelmeinkkel.
Nagyon bízunk abban, hogy ez a verseskötet sokakhoz eljut majd és mások is átélhetik azokat a mélységeket és magasságokat, amelyeket mi megtapasztaltunk az írásokkal való munka közben.
A téma jellegéből adódóan nagyon nehéz dolgunk lesz a zsűrizéssel is, mivel a legszebb alkotások egyben a legfájdalmasabbak is és az újra és újra átolvasás nem teszi őket könnyebbé számunkra. A saját életünk sajgó párhuzamai az átélést megkönnyítik majd, de a mérlegelést és a feladatot nem. Igyekszünk nem túlságosan sokáig elhúzni a kötetbe rendezést és a kiadást, azonban addig mindenkitől egy kis türelmet kérünk.
(Eduardo Kingman ecuadori festőművész - cím nélkül /1964/)
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is:
