2021.11.14 13:26

„E-bokk” vagy hagyományos könyv

Helyszűke.

Életem során több lakásnyi térfogatú könyvem gyűlt össze. Ennek jó részét szerencsére kölcsönadtam és nem kaptam vissza (mondjuk pont azokat, amelyeket szerettem volna viszontlátni). Ám egyre növekvő, bővülő könyvállományom még úgy is túlmutatott a háromdimenziós lehetőségeimen, hogy többször költöztem és viharos életem során a javát exeknél hagytam. A hagyományos könyv tehát kiterjed. Nagyon. Mind súlyban, mind térfogatban. Hiába készíttettünk padlótól mennyezetig érő, teljes falas könyvespolcrendszert, akkor sem lett volna elég, ha háromszor ekkora a lakásunk alapterülete és van még plusz egy szint. Oldalirányba is terjeszkedhettünk volna, de ismerve a szomszédainkat (az egyik oldalon értelmes, ám a lakásnégyzetmétereiket érthető módon féltő középosztálybeli lakók, a másik oldalon egy „anyaotthon”, amelynek lakói csak a telefon használati utasítását hajlandók kibetűzni), nem valószínű, hogy rajongtak volna a hozzájuk átlógó könyvespolc ötletéért. Maradt tehát a selejtezés. Megegyeztünk, hogy NINCS dupla soros elhelyezés, sem pedig a gardróbban, dobozban félretett könyv. Fájó szívvel tehát leselejteztük a könyveinket és a kidobott példányokat a kerületi hulladékudvarba szállítottuk. Ott – látva a sok szép és színes kiadványt –, lecsapott a kupacra az őr (így legalább nem veszett el minden érték), a maradékot állítólag nevelőotthonok, vidéki kis könyvtárak mazsolázzák át, majd a többi megy az erőműbe, és energia lesz belőle. Nem szellemi.

Az e-book kiterjedése éppen e-book-olvasónyi. Mint egy nagyobb telefon. Csak itt nem hülye képeken röhögsz, nem ikonokra kattintgatsz, hanem olyan fura hieroglifákat – betűket – olvasol össze.

Ebből a viadalból egyértelműen az e-book kerül ki győztesen.

Multifunkció.

Egy könyvvel többféle módon agyoncsaphatsz szúnyogot, legyet. Van az asztalra csapós iskola és a hirtelen összezárós. Mindkettőben egyértelműen a hagyományos könyv a jobb: egy e-book-olvasó garantáltan tönkremegy, ha teljes dühöddel rávágsz vele az asztalra, hogy kinyuvaszd a betolakodót.

Itt a hagyományos könyv győz.

Fűtőérték.

Aki látta a „Holnapután” című filmet, az tudja, miről beszélek. Bejön a nagy fagy, a globális felmelegedéstől itt Európában (és az USA-ban is persze) rohadt hideg lesz télen (és nyáron is). A filmben Dennis Quaid rájön, hogy a kozmikus tél lecsap ránk és befagy a seggünk, de tud még üzenni a fiának (az akkor még alig ismert, fura nevű Jake Gyllenhaal-nak), hogy tartsák melegen magukat és égessenek el minden könyvet az Akadámia Könyvtárban, amíg jön és megmenti őket. Nos, e-book-olvasóval nem sokra mentek volna, mert alacsony a fűtőértéke és rohadt büdös is, amikor ég. Ráadásul tovább növeli a levegő károsanyag tartalmát és így a klímakatasztrófa mértékét.

Itt a könyv győz! A papír jobb tüzelő.

Közelharc.

Jules Verne ádázabb köteteivel vagy Ken Follett nagyobb lélegzetvételű műveivel simán agyon lehet csapni a betörőt. Egy emberesebb Biblia akár az eltévedt puskagolyót is megállítja, ha kell. Az e-book a maga virtuális létével erre értelemszerűen képtelen, de még az e-book-olvasó sem alkalmas a feladatra: sem püfölni nem lehet vele, sem golyót kapkodni.

Elmondhatjuk, hogy például Lev Tolsztoj „Háború és Béke” című könyve amellett, hogy a világirodalom egyik legkiemelkedőbb műve, papíralapú könyvként a súlya révén egy bandaháborúban is megfelelő alap az érveink elfogadtatására, e-book formátumban nem tudunk meggyőzni vele senkit.

A közelharc szempontjából tehát újfent a papír alapú könyv a nyerő!

Intellektuális kisugárzás

Azért abban van valami magasztos, amikor egy utas olvas a buszon, villamoson. Ha szemüvegben teszi, akkor már a megjelenéséből is sugárzik az intellektus. Mellette ülve egy kicsit mindannyian részesei akarunk lenni a varázsnak, pedig az olvasás nem olyan, mint a dohányzás, hogy „ha dohányzol mellettem egy kicsit én is tüdőrákot kapok”. Az olvasgató közelébe húzódva nem leszünk sem műveltebbek, sem intelligensebbek. Nem ragad át.

Az összehasonlítás tematikáját követve, most folytassuk a gondolatkísérletet! Van tehát egy ember a villamoson, aki olvas. Feltételezzük, hogy bizonyosan magas műveltségű személy, aki eligazodik az irodalomban, a művészek világában, hogy beszéde értelmes, tárgyilagos, hogy kifejezőkészsége szofisztikált.

…és elkövetjük azt a hibát, hogy akaratlanul rápillantunk a borítóra. Nos, ha a középkorú könyvmolyunk mondjuk James Fanimore Cooper „Bőrharisnya” című indiánhistóriáját lapozgatja, akkor azért kialakul bennünk némi bizalmi deficit iránta. Azért hangtalanul, de határozottan összedől bennünk a világ, amelyet vágyainkból építettünk.

Ha az adott, konzervatív, visszafogott eleganciával öltözött úr egy e-book-olvasót szorongat a kezében, akkor csak a mellette ülők számára nyilvánvaló, hogy nem egy homéroszi eposzba vagy Franz Kafka valamely művébe merült el. Tehát csak azon keveseknél okoz az egész értékrendi válságot, akik nem átallanak belemászni az úr aurájába, hogy beleolvashassanak a készülőke halványan derengő képernyőjébe. Mindenki más számára ő megmarad „az” intellektusnak.

Intelligencia tuningként tehát jobb megoldás lehet az e-book. Leszámítva talán azt a galádságot, amikor lecserélt papírborítójú könyvet szorongat valaki a kezében (bár ezt puhakötésű könyveknél nehezebb kivitelezni) és bár kívülről Csehovnak tűnik a dolog, tartalmilag Csingacsguk.

Itt az e-book tehát az igazi!

Ajándékérték

Lényegesen látványosabb és elegánsabb valami gazdagon illusztrált könyvet átnyújtani valakinek ajándékba, főleg bőrkötésben, mint egy pendrive-ot, hogy „nesze, itt egy e-book, töltsd le, de a fütyit kérem vissza”. E-book-ot ízlésesen csomagolni is nehéz: nem megy hozzá sem a csomagolópapír, sem a masni.

Itt a papír alapú könyv nyer!

Kölcsönérték

Hány és hány értékes, kedves könyvünket nyelte el a kölcsönkérők zavaros vízű óceánja? Ki tudja! A rutinosabbak felirkálják, hogy kinek mit adtak kölcsön, de aztán idővel ezek a feljegyzések is elkeverednek, évek múltán pedig hiába ismerjük fel valamely könyvünket egy ismerős polcán, ha nem ajándékba kaptuk eredetileg és nincs belevésve a nagynénink írásával, hogy „Prüntyőkének szeretettel”, akkor nincs semmi bizonyítékunk. Legjobb esetben egy ügyes figyelemeltereléssel visszalophatjuk.

Ugyanez e-book esetében fel sem merül. Eleve úgy adunk kölcsön e-book-ot, hogy nem számítunk rá, hogy visszakapjuk. Minek is? Az eredeti nálunk marad. A szellemi termékek virtuális verziója osztódással szaporodik.

Nem kérdés, hogy az e-book nyer!

Környezettudatosság

Itt nem kérdéses, hogy a „paperless culture”, azaz a „papírmentes kultúra” a nyerő. Az e-book-ok miatt nem kell kivágni az őserdőket az ott élő állatkák és őslakosok feje fölül, így továbbra is békésen gyilkolászhatják egymást az árnyékban. Az e-book-olvasók sem képeznek olyan divatértéket, mint a mobiltelefonok, amelyeket azért cserélgetnek le és dobnak ki az emberek, mert már nem trendik. Az e-book-olvasó általában évtizedes befektetés, tehát a környezeti terhelése is alacsonyabb a legtöbb technikai kütyünél.

E-book a győztes!

Súly

Amikor a gyerek azt kapja házi feladatként, hogy gyűjtsön virágot és préselje ki, akkor előkerülnek a régi nagy klasszikusok – Marx „Tőke”, Tolsztoj „Anna Karelina”, a Biblia minden nagyobb formátumú verziója és a többi, és a többi – amelyekkel remekül lehet kilapítani a nagyi kertjéből eltulajdonított petúniát. Ezt e-book-kal lehetetlenség lenne elvégezni. Ugyanakkor a súly hátrány is lehet. Amikor elköltözöl az exedtől és vinned kell a „szaraidat”, akkor nem mindegy, hogy egy pótkocsis IFA lesz telerakva papírdobozokkal vagy csak zsebrevágod a 128 Gigás pendrive-odat és fütyörészve eljössz, magaddal hozva a teljes könyvtárad.

Itt tehát nem tudunk győztest kiáltani, ez itt egy holtverseny.

Összegzés

A fentieket összegezve az e-book-é a jövő, bár a könyv mellett szól a fűtőértéke és közelharcban képviselt ereje. A felsorolt szempontok alapján így nem tudunk dönteni. Ráadásul a szubjektív okok is nehezítik a döntést. Az írók – érthető okból – jobban szeretik a papír alapú könyvet, mert lényegesen ritkábban futsz össze a műved oldalanként beszkennelt, gagyi minőségű elektronikus másolatával az illegális file-megosztókon, mint az e-book-oddal, amit egy szempillantás alatt feltölthet bárki. Az olvasókban az új könyv friss papírillata szül romantikus érzeteket, amíg az e-book szaga nem jellemző. Tehát ezen érvek tovább árnyalják a problémát.

Elmondhatjuk, hogy a lényeg talán az, hogy minél többet olvassunk, bármilyen formában, formátumban: akár könyvlapokat lapozgatva, akár ujjunkkal elhúzott virtuális oldalakat betűzve.

cikk_e-book-vs-book1