A 2023-as sci-fi pályázatunkról
…közeledve a végéhez.
A pályázat
A „2023 Miért nem halljuk a suttogást?” sci-fi pályázatunk sikeres lett. Ezt egyértelműen kimondhatjuk a pályaművek átolvasását és szerkesztését követően.
A kötetnyi pályamű rekordgyorsasággal, kevesebb mint három hét alatt érkezett be, így hála a nyíltvégű pályázati lezárásnak, gyakorlatilag egy hónapon belül elkészültünk a „Hallhatatlanok” antológia nyers verziójával.
Sok munka van még hátra, de mivel a szerkesztett és előkorrektúrázott anyagok túlnyomó többségét sikerült a szerzőkkel egyeztetnünk, így már nem vagyunk lemaradásban. Ám most nem annyira a készülő könyv szakmai oldaláról szeretnénk posztolni, hanem a pályaművek és a megadott tematika viszonyáról.
Nagy szerencsénk volt, mert bár maga a sci-fi is rétegműfajnak tekinthető, és ezen belül is egy meglehetősen szűk aspektusát adtuk meg témaként – a Fermi-paradoxont és annak esetleges feloldását –, nagyon kevesen értették félre a „házi feladatot”: mindössze hét olyan mű érkezett be hozzánk, amelyet nem tudtunk értelmezni a megadott témával kapcsolatban. Akadt, aki picit hosszúra sikeredett – egyébként valóban érdekes – írást küldött be, egy szerző nem mellékelt szerződést és volt egy rövid időszak, amikor valamely megkeseredett kritikusunk kezdett el minket frusztráltan bombázni az értékelhetetlen anyagokkal (az esetében nem tudtuk eldönteni, hogy a szellemi deficit hajtja, a végtelen frusztráltság vagy egyéb, ezért rövid úton eltávolítottuk a különböző „kamuneveken” beküldött írásait a rendszerünkből, hogy ne zavarja a normális szerzőinket a jelenléte).
A pályaművek
A befogadott 53 pályamű tökéletes példája annak, hogy hányféleképpen látjuk a világot. Külön nagy szerencsének tartjuk, hogy nem csupán kifejezetten sci-fire kihegyezett csoportokban és közösségi felületeken hirdettük meg a pályázatunkat. Így a felvetett probléma szokványos, „hard sci-fi” megoldásokon kívül született más, filozofikus, társadalomkritikai és egyéb megoldás is. Ugyanígy az írások hangulata is meglehetősen széles skálán mozog a komor, depresszív látásmódtól a könnyedebb elbeszélő műveken át a kifejezetten humoros írásokig. Ez a sokszínűség mindenképp a kötet hasznára válik, hiszen bármilyen történetet befejezve, a legalapvetőbb sejtésünk sem lehet, hogy a következő elénk táruló világ mit mutat majd.
A gyűjtemény egyik érdekessége, hogy a szerződött íróink milyen arányban értékelik az emberiséget a kozmikus „csend” aktív okozójának vagy passzív elszenvedőjének. Ugyanilyen tanulságos az is, ahogy az írásokban szembesülünk fajtánk erényeivel, bűneivel, gátlásaival, gonoszságaival vagy épp kiszolgáltatottságával. Születtek nagyon erős írások (Fehér Dániel: „Ármányhold”, Szelle Ákos: „Karantén” és Kozári Bálint: „Beszélnek, de mégsem halljuk őket”), amelyek szépirodalmi stílusban tárják elénk a saját elméletüket, nem éppen habkönnyű keretet építve a történetnek.
Említettük már a kötetben megjelenő humoros vonulatot (Moesma Woods: „Távoli suttogás”, Királyházi Csaba: „Alien a gatyámban”, Thoma László: „Bürokrácia”, Szalai Miklósné Erdélyi Tünde: „Egy különös éjszaka” és Ács Gergely: „Jöttünk, láttunk, de nem találtuk a Földet” című írások), ami azért jelentett felüdülést, mert a Fermi-paradoxon szokásos feloldásai a legtöbb esetben cseppet sem viccesek. Kicsit tartottunk attól, hogy – az egyébként tudatosan borongós témájúra tervezett – „Létvágytalanság” versantológia után nem lesz-e lehangoló egy újabb „érfelvágós” kötet. A fenti szerzőknek sikerült görbetükröt állítani az emberi vagy idegen civilizációk elé, így kicsit könnyedebbé tenni az egész gyűjteményt.
Természetesen nem hiányoznak a kifejezetten tudományos alapokra épülő művek, ahogy a központba saját belső világunkat állító írások sem. A kötetben találunk utalást arra, hogy talán az egész minket körülvevő világegyetem illúzió, más írók a Fermi-paradoxon kapcsán elterjedt „szűrő” megoldást preferálják, bemutatva azt a múltbéli vagy még előttünk álló megpróbáltatást, amelyen mindenki más elbukott.
Mindent összevetve egy határozottan igényes, sokszínű és jó anyagot sikerült összegyűjtenünk az íróink segítségével, amely garantáltan sok, a téma iránt érdeklődő olvasónak fog kellemes (vagy épp feszült) perceket okozni. Láthatóan a legtöbbeknek sikerült „megugrani” a némileg szűkre szabott méretkorlátot is, így elérve, hogy az antológiába félszáznál is több rövid, de olvasmányos mű kerüljön.
A nyertesek
Nos, a problémával már a „Létvágytalanság” című verseskötet elkészültekor is szembesültünk. Mert ugyebár, ha az embernek – szerkesztőnek, kiadónak – választani kell két nyakleves, egy tál romlott hagyma és egy szép adag bécsi szelet közt (majonézeskrumplival), akkor nagyon könnyű a döntés. Így, ha kaptunk volna egy szakajtónyi gyenge írást és lett volna közte egy-két kiemelkedő, akkor könnyebb dolgunk lenne. Csakhogy – ezen speciális esetben „pechünkre” – nagyon jó írások érkeztek be hihetetlenül rövid idő alatt. Azt már az előolvasáskor érzékeltük, hogy nem lesz könnyű dolgunk, a szerkesztést és előkorrektúrázást követően viszont egyre több ránc szabdalta minden kiadóban dolgozó vagy annak segédkező személy gondterhelt homlokát: hogyan fogunk dönteni, milyen módszerrel válasszuk ki a „legjobbat”?
Jelenleg hét jelöltünk van, ám csapaton belül alig közelítenek az álláspontok a győztes személyét illetően. Mindenkinek több favoritja is van, amelyek közül ő maga sem tud nyugodt szívvel dönteni. Próbálkozunk lottószelvények vásárlásával, kijelentve, hogy ha telitalálatos nyereményünk lesz, akkor hét győztest hirdetünk. Sajnos azonban a realitás talaján maradva ennek elég kicsi a valószínűsége, így előbb-utóbb el kell végeznünk a hálátlan feladatot.
Ez azért nehéz, mert a különbségek tényleg elhanyagolhatók. Nagyon sok a jól megírt, érdekes és olvasmányos beadvány. Tehát aki lecsúszik a fődíjról jogosan érzi majd, hogy akár ő is megnyerhette volna azt. Bízunk benne, hogy a végén senki sem távozik majd keserű szájízzel és akár évek múltán is örömmel veszi elő a kötetét, amelyben a maga módján megoldotta a Fermi-paradoxont.
És hogy jól-e? Erre csak az Idő adhat választ…
A pályázat linkje:
[2023 - „Miért nem halljuk a suttogást?” sci-fi pályázat]
A témához kapcsolódó oldalak:
A pályázat
A „2023 Miért nem halljuk a suttogást?” sci-fi pályázatunk sikeres lett. Ezt egyértelműen kimondhatjuk a pályaművek átolvasását és szerkesztését követően.
A kötetnyi pályamű rekordgyorsasággal, kevesebb mint három hét alatt érkezett be, így hála a nyíltvégű pályázati lezárásnak, gyakorlatilag egy hónapon belül elkészültünk a „Hallhatatlanok” antológia nyers verziójával.
Sok munka van még hátra, de mivel a szerkesztett és előkorrektúrázott anyagok túlnyomó többségét sikerült a szerzőkkel egyeztetnünk, így már nem vagyunk lemaradásban. Ám most nem annyira a készülő könyv szakmai oldaláról szeretnénk posztolni, hanem a pályaművek és a megadott tematika viszonyáról.
Nagy szerencsénk volt, mert bár maga a sci-fi is rétegműfajnak tekinthető, és ezen belül is egy meglehetősen szűk aspektusát adtuk meg témaként – a Fermi-paradoxont és annak esetleges feloldását –, nagyon kevesen értették félre a „házi feladatot”: mindössze hét olyan mű érkezett be hozzánk, amelyet nem tudtunk értelmezni a megadott témával kapcsolatban. Akadt, aki picit hosszúra sikeredett – egyébként valóban érdekes – írást küldött be, egy szerző nem mellékelt szerződést és volt egy rövid időszak, amikor valamely megkeseredett kritikusunk kezdett el minket frusztráltan bombázni az értékelhetetlen anyagokkal (az esetében nem tudtuk eldönteni, hogy a szellemi deficit hajtja, a végtelen frusztráltság vagy egyéb, ezért rövid úton eltávolítottuk a különböző „kamuneveken” beküldött írásait a rendszerünkből, hogy ne zavarja a normális szerzőinket a jelenléte).
A pályaművek
A befogadott 53 pályamű tökéletes példája annak, hogy hányféleképpen látjuk a világot. Külön nagy szerencsének tartjuk, hogy nem csupán kifejezetten sci-fire kihegyezett csoportokban és közösségi felületeken hirdettük meg a pályázatunkat. Így a felvetett probléma szokványos, „hard sci-fi” megoldásokon kívül született más, filozofikus, társadalomkritikai és egyéb megoldás is. Ugyanígy az írások hangulata is meglehetősen széles skálán mozog a komor, depresszív látásmódtól a könnyedebb elbeszélő műveken át a kifejezetten humoros írásokig. Ez a sokszínűség mindenképp a kötet hasznára válik, hiszen bármilyen történetet befejezve, a legalapvetőbb sejtésünk sem lehet, hogy a következő elénk táruló világ mit mutat majd.
A gyűjtemény egyik érdekessége, hogy a szerződött íróink milyen arányban értékelik az emberiséget a kozmikus „csend” aktív okozójának vagy passzív elszenvedőjének. Ugyanilyen tanulságos az is, ahogy az írásokban szembesülünk fajtánk erényeivel, bűneivel, gátlásaival, gonoszságaival vagy épp kiszolgáltatottságával. Születtek nagyon erős írások (Fehér Dániel: „Ármányhold”, Szelle Ákos: „Karantén” és Kozári Bálint: „Beszélnek, de mégsem halljuk őket”), amelyek szépirodalmi stílusban tárják elénk a saját elméletüket, nem éppen habkönnyű keretet építve a történetnek.
Említettük már a kötetben megjelenő humoros vonulatot (Moesma Woods: „Távoli suttogás”, Királyházi Csaba: „Alien a gatyámban”, Thoma László: „Bürokrácia”, Szalai Miklósné Erdélyi Tünde: „Egy különös éjszaka” és Ács Gergely: „Jöttünk, láttunk, de nem találtuk a Földet” című írások), ami azért jelentett felüdülést, mert a Fermi-paradoxon szokásos feloldásai a legtöbb esetben cseppet sem viccesek. Kicsit tartottunk attól, hogy – az egyébként tudatosan borongós témájúra tervezett – „Létvágytalanság” versantológia után nem lesz-e lehangoló egy újabb „érfelvágós” kötet. A fenti szerzőknek sikerült görbetükröt állítani az emberi vagy idegen civilizációk elé, így kicsit könnyedebbé tenni az egész gyűjteményt.
Természetesen nem hiányoznak a kifejezetten tudományos alapokra épülő művek, ahogy a központba saját belső világunkat állító írások sem. A kötetben találunk utalást arra, hogy talán az egész minket körülvevő világegyetem illúzió, más írók a Fermi-paradoxon kapcsán elterjedt „szűrő” megoldást preferálják, bemutatva azt a múltbéli vagy még előttünk álló megpróbáltatást, amelyen mindenki más elbukott.
Mindent összevetve egy határozottan igényes, sokszínű és jó anyagot sikerült összegyűjtenünk az íróink segítségével, amely garantáltan sok, a téma iránt érdeklődő olvasónak fog kellemes (vagy épp feszült) perceket okozni. Láthatóan a legtöbbeknek sikerült „megugrani” a némileg szűkre szabott méretkorlátot is, így elérve, hogy az antológiába félszáznál is több rövid, de olvasmányos mű kerüljön.
A nyertesek
Nos, a problémával már a „Létvágytalanság” című verseskötet elkészültekor is szembesültünk. Mert ugyebár, ha az embernek – szerkesztőnek, kiadónak – választani kell két nyakleves, egy tál romlott hagyma és egy szép adag bécsi szelet közt (majonézeskrumplival), akkor nagyon könnyű a döntés. Így, ha kaptunk volna egy szakajtónyi gyenge írást és lett volna közte egy-két kiemelkedő, akkor könnyebb dolgunk lenne. Csakhogy – ezen speciális esetben „pechünkre” – nagyon jó írások érkeztek be hihetetlenül rövid idő alatt. Azt már az előolvasáskor érzékeltük, hogy nem lesz könnyű dolgunk, a szerkesztést és előkorrektúrázást követően viszont egyre több ránc szabdalta minden kiadóban dolgozó vagy annak segédkező személy gondterhelt homlokát: hogyan fogunk dönteni, milyen módszerrel válasszuk ki a „legjobbat”?
Jelenleg hét jelöltünk van, ám csapaton belül alig közelítenek az álláspontok a győztes személyét illetően. Mindenkinek több favoritja is van, amelyek közül ő maga sem tud nyugodt szívvel dönteni. Próbálkozunk lottószelvények vásárlásával, kijelentve, hogy ha telitalálatos nyereményünk lesz, akkor hét győztest hirdetünk. Sajnos azonban a realitás talaján maradva ennek elég kicsi a valószínűsége, így előbb-utóbb el kell végeznünk a hálátlan feladatot.
Ez azért nehéz, mert a különbségek tényleg elhanyagolhatók. Nagyon sok a jól megírt, érdekes és olvasmányos beadvány. Tehát aki lecsúszik a fődíjról jogosan érzi majd, hogy akár ő is megnyerhette volna azt. Bízunk benne, hogy a végén senki sem távozik majd keserű szájízzel és akár évek múltán is örömmel veszi elő a kötetét, amelyben a maga módján megoldotta a Fermi-paradoxont.
És hogy jól-e? Erre csak az Idő adhat választ…
A pályázat linkje:
[2023 - „Miért nem halljuk a suttogást?” sci-fi pályázat]
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is:
