További kérdések és válaszok az anonim pályázattal kapcsolatban

Az anonim pályázati rendszer úgy tűnik jobban előhozza az eddig talán rejtve maradt sérelmeket, illetve felvet olyan kérdéseket, amelyek korábban nem kerültek reflektorfénybe. Most ezekből szemezgettünk és válogattunk össze néhányat.

Többen, több alkalommal is felvetik, hogy a legtöbb elutasított műhöz nem fűzünk magyarázatot.

Nos, az talán a kevésbé releváns, hogy a legtöbb kiadónál még csak nem is értesítik azokat, akik kiesnek, de a probléma inkább az, hogy néha maga a zsűriző sem tudja kristálytisztán megfogalmazni a problémáját a megvétózott írással. Mivel a döntés szubjektív, így persze nem is vitatható; ezt rögtön az elején lefektettük alapként. Nem véletlenül nem vállalkozunk tehetséggondozással foglalkozó tanfolyam indításával sem (egyrészt nem hiszünk abban, hogy az írás megtanulható, ha valakiben nincs meg a szikra, másrészt nem érezzük erre hivatottnak magunkat). Egy szerző adott művénél milliónyi aspektus lehet, amiért az írás nem ragadja magával az olvasót, nem kelti fel az érdeklődését, esetleg sablonosnak érzi az ötletet stb. Egy gyengébb mű normális kielemzése pontosan annyi időt vesz igénybe, mint egy zseniálisé, márpedig sajnos nekünk időből van a legkevesebb, úgyhogy eszünkben sincs mélyebb elemzésekbe kezdeni.

A zsűrizéskor nem kérjük a kollégákat, hogy magyarázkodjanak. Az esetenként megjelölt okok teljesen önként kerülnek bejegyzésre egy listából. Valójában lehet, hogy ezt a rubrikát meg is szüntetjük majd a jövőben, mert inkább egymásnak jelzés, semmint az olvasóknak, szerzőknek. A mű bekerülése szempontjából semmi jelentősége nincs.

Néhány szerzőnk jelezte, hogy annál jobbnak érezte a művét, hogy egyetlen pipát se kapjon.

Itt is helyre kell igazítanunk a dolgot. A pipák száma semmiféle kapcsolatban nincs a vizsgált novella vagy vers minőségével. A pipa azt jelzi, hogy hány zsűritag nézte meg, és ebből mennyi ítélte olyan jónak, hogy a tervezett antológia része legyen. Mivel itt vétóról van szó, a többi zsűritag nem is olvassa át az írást, ha azt valaki „elkaszálja”. Ennek is egyszerű munkaidőoptimalizálási okai vannak: felesleges, ha már úgysem kerül bele a kiadványba. Vagyis a pipa csak azt mutatja, hogy hányan engedték át addig a szöveget. Amennyiben rögtön az első bírálónak nem tetszik, akkor ennyi volt, de ez nem jelenti azt, hogy esetleg a másik háromnak nem tetszett volna. Ezen tehát felesleges lovagolni!

Volt olyan, aki kijelentette, hogy az általunk elutasított írást másutt örömmel kiadnák.

Erre a legegyszerűbb válasz az, hogy akkor másutt kell kiadatni, de azt sem ördögtől való körbejárni, hogy a szerző ezt hogyan tudja ilyen bizonyossággal megítélni? Hiszen ha biztos a kiadatásban, az azt jelenti, hogy már sikerült kiadatni; ebben az esetben pedig tudatosan csalással él, hiszen mi csak olyan írást fogadunk be, amely a pályázat beadásáig nem jelent meg nyomtatott vagy virtuális módon.

Akadt már olyan szerző is, aki elutasítását követően vagy a szerkesztést, korrektúrázást vitatva kijelentette, hogy ő már ilyen-olyan díjakat nyert, itt-ott megjelent stb.

Nos, ez megint valami olyasmi, amit anélkül árul el magáról valaki, hogy ez minket a legkisebb mértékben érdekelne. Attól ugyanis nem lesz számunkra jó a szerzemény, hogy az írója egy általunk esetleg nevetségesnek tartott díjat nyert vagy annak várományosa volt, vagy kiadta már művét egy másik kiadó, amelyhez semmi közünk. Mi „mi” vagyunk, és a döntéseinkért ennek megfelelően vállaljuk a felelősséget: mind anyagi, mind erkölcsi szempontból. Nem esünk hanyatt díjaktól, címektől vagy végzettségektől, pusztán az a fontos, amit az illető „papírra vetett” és elküldött nekünk: sem a múltja, sem a származása, sem a szexuális orientáltsága nem nyom a latban, úgyhogy jobban örülünk, ha meg sem osztja velünk ezen infókat.

Mennyire lehet anonim a mai világban egy pályázat? Hiszen akár magánúton is megkeresheti a szerkesztőt valaki, hogy bekerülhessen egy antológiába. Csak megmondja a jeligéjét, és kész.

Igen, ez az a morális válság, amit a szcénában tapasztalható belterjesség és a közelmúlt botrányai szültek. Az ilyen helyzetekben felerősödik a bizalmatlanság és túlszabályozottá válhat minden. Természetesen nincs olyan rendszer, amelyet korlátlan hatalommal, szabadidővel, ismeretséggel vagy pénzzel ne lehetne kijátszani. Ugyanakkor esetünkben négy független bírát kellene megkörnyékezni, és mivel ezügyben felkészültünk arra, hogy akár valós indokból, akár a lejáratásunk érdekében történnek próbálkozások, azonnal jelezzük egymásnak. Semmiképp sem szeretnénk, ha bárki – akár a korábbi botrányok érintettjei, akár azon konkurencia, amely gyűlöli a módszereinket – fogást találna rajtunk. A döntéshozók nevét például nem véletlenül nem hozzuk nyilvánosságra. Elég annyi róluk, hogy az eddigi antológiák színvonalát tekintve jó érzékkel döntenek. Így nem lehet náluk „smúzolni”; mivel jobbára nem is igazán élnek aktív virtuális életet, ez amúgy sem lenne könnyű. Nem járunk kis discord csoportokba dumcsizni, nem igazán folytatunk eszmecserét a konkrét pályázatokról, a legfőbb kommunikációs terünk a weboldalunk, az ott található fórum és a néhány nyílt közösségi felületünk. Ezeken pedig véleményünk szerint az átláthatóságuk miatt nem lenne okos senkinek sem utalni arra, hogy milyen jeligével próbálkozik. Maga a tény közlése, hogy ír a pályázatunkra, még nem jelent persze semmit, hiszen nem tudjuk ennyiből beazonosítani, ám ha ennél direktebb módon utal magára, az esélyesen a mű automatikus elutasítását jelenti, mivel megállapodásként azt is lefektettük, hogy ha bármelyikünk egyértelműen képes beazonosítani az anonim szerzőt (vagyis nem csak emlékeztet a stílusa valakiére stb., hanem pl. megnevezi magát a pályaműben vagy a jeligéjével, jelszavával egyértelműen utal magára), azt vétózza.

A kiadó munkatársai, segítői stb. más felületet (pl. táblázatot) látnak, mint az olvasók, regisztrált tagok?

Természetesen. Vannak különböző jogosultságok, amik meglehetősen precízen leosztják, hogy ki mit láthat, milyen plusz funkciókhoz férhet hozzá. Ez nagyon fontos a GDPR miatt is, de fontos egyszerűsítés a zsűritagok számára is. Pl. zsűritagként látható a pályamű karakterszáma, a beadás pontos időpontja. Admin joggal látható pl. a pályamű szerzőjének beazonosításához szükséges „titkos jelszó” stb. Ez minden weboldalon így működik. Ugyanakkor vannak adatok, amiket semmiféle jogosultsággal nem láthat még az admin vagy a rendszergazda sem. Ilyen például a regisztrált felhasználó belépési jelszava. Ez például vissza nem fejthető módon kerül rögzítésre, így akkor sem kerülhetne ki, ha valaki hozzájutna az admin vagy a rendszergazda jelszavához, és azzal lépne be a szerverre.

A anonim pályázatunk elérhetősége: