Adathalászat 
Számunkra minimum aggályos, hogy egy szervezet igyekszik magát egy hatóság végrehajtószerveként láttatni.
A napokban megkereste a kiadónkat egy cég, a MASZRE, azaz a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (jelentsen ez bármit is). A levelükben olyan szövegezést alkalmaztak, amely a véleményünk szerint igyekszik azt sugallni, mintha ők hatóságként végeznének adatlekérést. Jelezzük, ez szubjektív benyomás részünkről, de ezt bárki döntse el maga!
A fenti cég tudtunkkal NEM hatóság és nem is rendelkezik hatósági jogkörrel. Innentől az egész számunkra olyan, mint valamiféle adathalászat.
A MASZRE egy közös jogkezelő szervezet, amely a szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény) alapján működik. Fő feladata, hogy a szerzők és kiadók nevében gyűjtse és ossza fel a reprográfiai (pl. fénymásolás, szkennelés) jogdíjakat, amelyeket intézmények (pl. könyvtárak, iskolák) és szolgáltatók fizetnek a szerzői művek ilyen célú felhasználása után.
A MASZRE tehát:
- civil jogi alapon működik, nem állami szerv,
- nem hozhat kötelező érvényű hatósági döntéseket,
- nem bírságolhat, nem alkalmazhat szankciókat az állam nevében,
- jogosultsága a jogkezelési megbízáson és törvényi felhatalmazáson alapul, de ez nem jelent hatósági jogkört.
Ugyanakkor a közös jogkezelők működését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) felügyeli, és ők adják ki az engedélyt az ilyen tevékenység végzésére. A MASZRE tehát törvényes keretek között működik, de nem tekinthető hatóságnak.
Az adatgyűjtéssel kapcsolatos indoklásukat is lehet komolyan venni, bár mi inkább a tréfa kategóriájába sorolnánk. Döntse el ezt is bárki maga.
Nem kívánjuk elemezni a cég hasznosságát, átláthatóságát és egyéb paraméterét sem, pedig talán az is megérne egy misét.
A lényeg: A kiadónk egyetlen szerző vagy pályázó adatát sem adja át harmadik személy számára, és ugyanez vonatkozik a vásárlóink, olvasóink, regisztráltjaink adataira is. Az adatvédelmi szabályok figyelembevétele mellett erre nincs is lehetőségünk, hiszen az ide vonatkozó szabályok egyértelműen rendelkeznek az ilyen helyzetekről. A Marsbook kiadó KIZÁRÓLAG hatóságok hivatalos megkeresése esetén köteles adatszolgáltatásra, egyéb helyzetekben ezt a GDPR tiltja.
Vagyis bárkit megkeres a fenti cég (vagy bárki más), és esetleg ránk hivatkozva próbál adatokhoz jutni, akkor fontos tudni, hogy mi NEM adtunk meg senkiről semmit, még egy egyszerű elérhetőséget sem!
Milyen egyéb vonzata van a dolognak? Elvileg az egész önkéntes, fizetni sem kell érte, tehát akkor mi a probléma?
Nos, a tapasztalataink szerint az ilyen kezdeményezések előbb-utóbb szépen beintegrálódnak a rendszerbe, majd valahol, valaki gondol egyet és kitalálja, hogy „milyen jó is ez, legyen kötelező”. Hivatkozásként pedig felhozható, hogy „lám-lám, hiszen milyen komoly önkéntes adatbázissal rendelkeznek, így valós, társadalmi igényt elégítenek ki”. Ne felejtsük el, hogy valamikor a gazdasági kamarák is valós célt szolgáltak, majd beemelve őket a hatóságok közé, mára a nekik fizetett, egykor önkéntes tagdíj nem több egy újabb adónemnél.
VRRRT 2025.07.12 23:00 Válasz erre #9
A szépirodalomba tartoznak azok is.Válasz erre: #5
Freyja 2025.06.22 10:55 Válasz erre #8
Válasz erre: #7
madartson 2025.06.22 10:08 Válasz erre #7
Csak most néztem... Valahol valami hiba lehet a számokban, mert szakirodalomra, tudományos műre 35,5%-ot írtak, szépirodalomra és gyermekirodalomra meg 46,3%-ot (többet), oldalakra bontva mégis az előbbire számolnak többet (58,35 Ft/oldal), míg az utóbbira kevesebbet (49,63 Ft/oldal) A levélből másoltam. Gondoltam, elírás, de azóta ellenőriztem: az oldalukról letölthető eredeti dokumentumon is így szerepel. (https://maszre.hu/mubejelentes - Jogdíjfelosztási jelentés (2024))
Nem tudom, hogy én vagyok-e ilyen kekec, vagy csak nekem tűnnek fel ezek a dolgok... Majd rákérdezek. Hogy akkor most hogy is van ez?
A napokban megkereste a kiadónkat egy cég, a MASZRE, azaz a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (jelentsen ez bármit is). A levelükben olyan szövegezést alkalmaztak, amely a véleményünk szerint igyekszik azt sugallni, mintha ők hatóságként végeznének adatlekérést. Jelezzük, ez szubjektív benyomás részünkről, de ezt bárki döntse el maga!
A fenti cég tudtunkkal NEM hatóság és nem is rendelkezik hatósági jogkörrel. Innentől az egész számunkra olyan, mint valamiféle adathalászat.
A MASZRE egy közös jogkezelő szervezet, amely a szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény) alapján működik. Fő feladata, hogy a szerzők és kiadók nevében gyűjtse és ossza fel a reprográfiai (pl. fénymásolás, szkennelés) jogdíjakat, amelyeket intézmények (pl. könyvtárak, iskolák) és szolgáltatók fizetnek a szerzői művek ilyen célú felhasználása után.
A MASZRE tehát:
- civil jogi alapon működik, nem állami szerv,
- nem hozhat kötelező érvényű hatósági döntéseket,
- nem bírságolhat, nem alkalmazhat szankciókat az állam nevében,
- jogosultsága a jogkezelési megbízáson és törvényi felhatalmazáson alapul, de ez nem jelent hatósági jogkört.
Ugyanakkor a közös jogkezelők működését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) felügyeli, és ők adják ki az engedélyt az ilyen tevékenység végzésére. A MASZRE tehát törvényes keretek között működik, de nem tekinthető hatóságnak.
Az adatgyűjtéssel kapcsolatos indoklásukat is lehet komolyan venni, bár mi inkább a tréfa kategóriájába sorolnánk. Döntse el ezt is bárki maga.
Nem kívánjuk elemezni a cég hasznosságát, átláthatóságát és egyéb paraméterét sem, pedig talán az is megérne egy misét.
Vagyis bárkit megkeres a fenti cég (vagy bárki más), és esetleg ránk hivatkozva próbál adatokhoz jutni, akkor fontos tudni, hogy mi NEM adtunk meg senkiről semmit, még egy egyszerű elérhetőséget sem!
Milyen egyéb vonzata van a dolognak? Elvileg az egész önkéntes, fizetni sem kell érte, tehát akkor mi a probléma?
Nos, a tapasztalataink szerint az ilyen kezdeményezések előbb-utóbb szépen beintegrálódnak a rendszerbe, majd valahol, valaki gondol egyet és kitalálja, hogy „milyen jó is ez, legyen kötelező”. Hivatkozásként pedig felhozható, hogy „lám-lám, hiszen milyen komoly önkéntes adatbázissal rendelkeznek, így valós, társadalmi igényt elégítenek ki”. Ne felejtsük el, hogy valamikor a gazdasági kamarák is valós célt szolgáltak, majd beemelve őket a hatóságok közé, mára a nekik fizetett, egykor önkéntes tagdíj nem több egy újabb adónemnél.
|
A szépirodalomba tartoznak azok is.
Válasz erre: #5 |
|
Válasz erre: #7 |
|
Csak most néztem... Valahol valami hiba lehet a számokban, mert szakirodalomra, tudományos műre 35,5%-ot írtak, szépirodalomra és gyermekirodalomra meg 46,3%-ot (többet), oldalakra bontva mégis az előbbire számolnak többet (58,35 Ft/oldal), míg az utóbbira kevesebbet (49,63 Ft/oldal) A levélből másoltam. Gondoltam, elírás, de azóta ellenőriztem: az oldalukról letölthető eredeti dokumentumon is így szerepel. (https://maszre.hu/mubejelentes - Jogdíjfelosztási jelentés (2024))
Nem tudom, hogy én vagyok-e ilyen kekec, vagy csak nekem tűnnek fel ezek a dolgok... Majd rákérdezek. Hogy akkor most hogy is van ez? |
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):
